RIP Xamax

25 hozzászólás Írta zuzzer 3 napja

Egy nagyobb posztot akartam a dolognak kerekíteni, de azt hiszem a hír szomorúságához csak egy rövidebb bejegyzés illik.

Kilenc hónap szenvedés után a mai napon elhunyt a feleségem és családom utáni legnagyobb szerelmem, a Neuchâtel Xamax. Az ez évben 100 éves klubbot gyászolják megmaradt szurkolói, a város, Gilbert Fachinetti örökös elnök, azaz ELNÖK...

Ritka szomorú ez, sokat nem is szeretnék róla sokat beszélni. Annyit még, hogy a fenti bravúrt végrehajtó maffiózót a mai napon előzetes letartóztatásba helyezték. Hogy rohadna meg még az emléked is Chagaev!!!!

Les gens comme nous ne meurent jamais !!!!!

VISSZATÉRÜNK!!!!!!!!!!!

 

RIP Xamax bejegyzés elolvasása

Bazme, itt mindenki megőrült??!

11 hozzászólás Írta zuzzer 6 napja

Nektek elárulok egy nagy titkot, de ne mondjátok el senkinek! Nem vagyok szép. Sajnos így születtem. Alig fér el a két fülem között a fejem és ami még ennél is döbbenetesebb, az orromtól alig látszik az arcom. Ezért hát fájó szívvel bár, de úgy döntöttem, hogy a saját arcom és egyéb amúgy rendkívül kellemes hatást keltő testrészeimet megpróbálom a lehető legkevesebb képen megosztani a fércbukon.

Ehhez képest mit látok nap mint nap? Kifejezetten, sőt még nálam is csúnyább emberek mindenféle önkritikát mellőzve posztolgatják kifelé magukat csábosnak gondolt beállításokban és lenge öltözetben. Na most félreértésekbe ne essünk, ami szép az szép, egy-két csirke exhibicionista hajlamát táplálhatja tényleg csinos testfelépítésébe vetett hite.

De! Olyan baltaarcú lapátképű rihék is kirakják magukat, hogy a hányinger kerülget. Mindig akad az ismerőseim baráti körében néhány ilyen igazán félresikerült agyú emberke, akinek meg senki nem szól, hogy bazze, nem vagy te egy Pamelanderson, ne biggyezd már ártifisöl a szád, mert még belepetézik a pók! Mondom, ha legalább esztétikus volna, de olyan mint Mari néni tehene, beleerőszakolva egy tundrabugyiba, azt várja a lájkokat, meg dícsérő hozzászólásokat. Vonaglik az ágyon, én meg sajnálom azt a szerencsétlen fekvő alkalmatosságot és legszívesebben 58-as korhatáros karikával látnám el az összes képet.

Hová tűnt a józan ész? Igaz ugyan, hogy minél hülyébb valaki annál nagyobb az önbizalma, de akkor sem értem, hogy miért nincsenek ezeknek olyan igazi barátaik, akik leállítanák ezt az önlealacsonyító tevékenységet. Én ismerősöm lenne, arcbaröhögném, azt meggondolná mégeccer. Dettó az énekhanggal nem rendelkező, dalolósó jelentkezők.

Bazme, itt mindenki megőrült??! bejegyzés elolvasása

Zuzzerbátya faszagyerek, avagy, válasszatok példaképnek!

3 hozzászólás Írta zuzzer 1 hete

Tisztára megdöbbententem a minap.

Most volt a rendes éves teljesítményértékelés, ami le is pergett simán, ahogy kell, mert hihetetlenül jó vagyok. Annak van egy olyan része, hogy development plan, ahol aztán a mengerrel egyeztetve be lehet firkantani, hogy miben szeretne az ember fejlődni. Ez jó, főleg, ha maniba kerül, amit kinézett az emberfia magának, mert ha benne van ebben a dokumentumban akkor a cég fizeti.
 
Úgy kezdődik a dolog, hogy előzetesen definiált képességmérésre szolgáló paraméterek szerint a főnök jellegû egyén javaslatot tesz, hogy miben kellene javulni. Van viszont ennek egy olyan része, ahol azt is meg lehet jelölni, ha valaki “túlzottan használ” valami képességet. Milyen példát adjak…. Talán mikor valaki mindig viccet csinál mindenből, akkor a “use of humour to handle complex situations” képességből “overused capability” értékelést kap.
 
No, én olyanból kaptam overused értékelést, hogy egy darabig lestem kifelé a fejemből: túl sokat dolgozok. Aszonta a főnökbácsi, hogy vigyázzak, mert workaholic leszek, ha túl sokat nyomatom.
 
Èletemben először “”lecsesztek””, hogy ne dolgozzak már annyit : )
 
Kérdem én kétségbeesve, hová jut a világ, ha már a Zuzzerek se alakíthatják rohamléptékben.
 
Persze nem tagadom, hogy ezzel a poszttal sem tudtam senkit elkápráztatni : ))))))
Zuzzerbátya faszagyerek, avagy, válasszatok példaképnek! bejegyzés elolvasása

Siccertücskök és a francia

50 hozzászólás Írta zuzzer 1 hete

Tegnap óta eggyel több gyerekem van, legalábbis egy hétig. Nem azért, mert huncutkodtam, hanem azért, mert megérkezett hozzánk Anouk egy aranyos kis tücsöklány Horgenből, Zürich kantonból. Számos gyermekeim Montessori iskolába járnak és a suli kapcsolatban van egy hasonló jellegûvel, ami Zürichben található.

Így aztán szerveztek egy gyerekcsere programot, megy majd Eszter is Zürichbe azaz Horgenbe Anouk családjához nyelvet tanulni. A kiscsaj azért jött hozzánk, hogy a franciát gyakorolja, míg az én petite-em a németet (vagy annak láccó siccertücsköt) fogja náluk gyakorolni.
Félelmetes amúgy, hogy a gyerekek mennyire nyitottak egymásra, ahogy megérkeztek, az összesen 4 darab gyermek egyből elvonult és úgy játszottak, hogy nem is láttuk őket. Mindezt úgy, hogy a salut, meg danke szavakon kívül nem biztos, hogy mást értettek egymás beszédéből.
 
Eszti este meg is állapította asszonkámnak, hogy “látod anya milyen jó barátnők vagyunk?”.
A szülők is normálisnak látszanak, bár elég hamar átkattantunk az angolra, mert mi sajnos nem beszélünk németül, ők meg nem igazán franciául. Szal rendesen megkönnyebbültem, hogy nem kell majd némán mosolyogva üldögélni és egymást stírölni.
A kislányról meg ma reggelre virradóra kiderült, hogy bár kedvesen mosolyogva bólogat, nem nagyon érti, amit franciául hadoválunk neki. A “jól aludtál?” kérdésre és annak ellentettjére is igennel válaszolt :) Szal, megleszünk és asszonkám már nyomatja neki az alapokat, hogy legalább néhány kifejezéssel gazdagodjon amíg nálunk van.
 
Èn pedig elhatároztam, hogy kései újévi fogadalmamnak eleget téve megtanulok ezévben németül. Igaz, hogy hohdajcsul, de az is több mint a semmi. Drágám le is töltött az ájpedjére néhány cuccost nekem és tegnap meg is tanultam, hogy vorstellen, meg, hogy kennen, meg ilyenek. Kár, hogy eredetileg olaszul akartam tanulni…
Siccertücskök és a francia bejegyzés elolvasása

Hottentotta gyereknek, csak hottentotta anyja érti a szavát

140 hozzászólás Írta zuzzer 2 hete

Bevallom x év után, a mostani sajnálatos események hatására (remélem nem érem meg, hogy népfelkelésnek fogják majd nevezni :))) benéztem a kisebb termetű bárányok fürdetésére szolgáló, hangzatos nevű barikádba.

Oldalt mint már a régi szép időkben is egy-egy szívmelengetőnek szánt üzenet, kiemelés, idézet.

Most is van egy, mittoménkitől, aki Izraelből is visszatér lehetőleg évente többször is kettő darab gyermekével a hazába, meg amúgy is, ő már csak olyan karakán egy valaki, hogy magyarul beszél ám a két gyerekével Izraelben is!

Úgy általában ezzel a témával már sokan foglalkoztak, lerágott csont is szerintem, de azért engedtessék már meg nekem, hogy megosszam a véleményem.

Szal...

Áruljátok már el vazze egy ilyen kiöregedett próbahippinek mint én, hogy ez miért nagy szó, hogy ezért miért kell mellett verni?

Én sajnos nem értem, ahogy a vitákat se, amik a téma körül szoktak kirobbanni. Szerintem, akinek hottentotta az anyanyelve, az beszéljen hottentottául a gyerekével. Ha nem így van, akkor minimum nem normális. Agyilag.

Nem, ez kérem hősiesség!

Akkor én egy kvázi hős vagyok, mert - tessék megkapaszkodni - még a feleségemmel is magyarul beszélek, nem hogy a gyerekeimmel. Pedig akár választhattuk volna közös nyelvnek a szanszkritot is, pedig az egy halott nyelv és egyikünk se beszéli. De jól hangzik.

Ehhhh.....

Hottentotta gyereknek, csak hottentotta anyja érti a szavát bejegyzés elolvasása

Orbanisztika haladóknak

95 hozzászólás Írta zuzzer 2 hete

Nem én írtam, de valahogy olyan érzésem van, hogy ha a negyedének a fele igaz, akkor lehetne narancsra gyűjteni a fiúknak. Jó hasznát vennék a börtönben.

Orbán vagyona

Szerző: 1qwasyx » 2011.11.23. 05:43

Orbán Viktor miniszterelnök jelentős vagyongyarapodáson ment keresztül 1998 és 2002 között, a hivatali évek alatt. A szűkebb család két fő ingatlanadatát nézve: 1. az 1998-ban már birtokolt 5,5 hektárnyi földterület négy év múltán a tizenegy és félszeresére: 63 hektárra növekedett; 2. a tulajdonukat képező (1994-ben 563 ezer forintért vett) belvárosi lakás helyett kertes sváb-hegyi villát vásároltak 2002-ben (75 millióért), amelynek (több tízmilliós) átépítéséhez azonnal hozzá is láttak. Ha a tágabb famíliát is idevesszük, akkor konstatálhatjuk, hogy a miniszterelnök apjának többségi tulajdonában lévő bányacég, a Dolomit Kft. saját vagyona meghétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt); a másik vállalkozás, a kizárólagosan birtokolt Gánt-Kő Kft. nyeresége ugyanekkor a tízszeresére emelkedett (16 millióról 167-re).
Már a családi vagyonszerzés kezdetén, a bányaprivatizációban is szerepet kapott közpénzből származó tőke. Simicska Lajos, Varga Tamás és Kövér Szilárd ugyanis azzal a Quality Invest Rt.-vel szálltak be Orbán Győző üzletébe, amelynek vagyonát a fideszes székházeladásból befolyt százmilliók adták. Simicskáék 4,75 millióért vettek részvényt a pártelnök apjától, amit aztán 1,2 millióért – tehát 3,55 milliót „ajándékként” hátrahagyva – adtak el újra neki. (Simicska: „Mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen.”)
Azok a bizonyos „első milliók” tehát nem egyenes úton, hanem az állami pénz – pártpénz – magánpénz vargabetűjét leírva jutottak el a családhoz. De hogyan szaporodtak a későbbiek során? Tény, hogy Orbánék vagyona 1998 és 2002 között nőtt a sokszorosára. Az első miniszterelnökség éveiben. A néptől kapott közhatalmi mandátum birtoklása idején. A kérdés az, hogy a vagyongyarapodás a hatalom felhasználásával, azzal visszaélve történt-e.
E kérdésre először a tokaji szőlők környékén keressük a választ. A szóban forgó ügy 2005 tavaszán került a közfigyelem fókuszába, Orbán szerencséjére ismét post festa (miként a bányaügy is): évekkel a történtek után. Amikor ő maga már nem volt hivatalban. Az Élet és Irodalom megdöbbentő részleteket közölt olyan üzleti tárgyalások jegyzőkönyveiből, amelyeken 2000-ben és 2001-ben Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett.13 Mi több: a jegyzőkönyvek által következetesen taggyűlésnek nevezett összejövetelekre nemegyszer a kormányfői rezidencián került sor. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke a szövegek tanúsága szerint (névleg a felesége révén) magántulajdonos üzletemberként tárgyalt többek között állami vagyontárgyak, illetve vissza nem térítendő állami támogatások megszerzésének lehetséges módozatairól s az ezek során követendő taktikáról.
A szóban forgó cég, a Szárhegy Dűlő – Sárazsadány – Tokajhegyalja Kft. már puszta összetételénél fogva tipikus képlete volt a korrupciós összeférhetetlenségnek. Az Orbán házaspár üzletfelei ugyanis olyan állami pozíciókat töltöttek be – bizonyosan a kormányfő akaratából –, amelyek ab ovo magukban hordozták a szolgálat–viszontszolgálat mozzanatát. A társaság tagjai tudniillik – jobb esetben: a saját pénzük, tudásuk és kapcsolataik; rosszabb esetben: az Orbán jóvoltából elnyert állami tisztségek fölhasználásával – a hasznukra voltak Orbánéknak. Előmozdították az ő anyagi gyarapodásukat, amit a kormányfő a nekik osztott pozíciókkal (az azokkal járó hatalommal, presztízzsel, pénzzel) viszonzott. Vagy megfordítva: ők hálálták meg az Orbán révén elnyert pozíciókat és javakat: egyre megy. Hogy konkrétak legyünk: Szász Attila ügyvéd például állami cégek fb-tagjaként, továbbá állami felügyeletű cégek és intézmények jogi képviselőjeként csak 2000–2001-ben 50 millió körüli összeget vett föl – miközben a hátán vitte a Kft. üzleti ügyeit, különös tekintettel a kiszemelt földterületek megszerzésére. Az utóbbi cél számára aranyat ért, hogy a sátoraljaújhelyi földhivatalba – merő véletlenségből – Stumpf kancelláriaminiszter unokatestvérét nevezték ki akkoriban, így aztán Szász a sárazsadányi polgármesterhez intézett leveléhez pontos helyrajzi számokkal együtt csatolhatta azoknak az önkormányzati tulajdonban lévő parcelláknak a listáját, amelyeket Orbán és társai kinéztek maguknak. A polgármester igen készséges volt: Orbán (felesége) így vehette meg 2, azaz kettő Ft/m2-ért az első zsadányi területét, amelyre aztán szőlőültetvényt telepítenek majd – vissza nem térítendő állami támogatásból. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy 1988 és 2002 között Sárazsadány és környéke jó pár tízmilliót kapott különféle pályázatok megnyerését követően – ugyancsak viszsza nem térítendő állami támogatásként. A Kft. tagja volt még Kékessy Dezső tőkeerős üzletember, Orbán személyes barátja – majd 2002-től hazánk párizsi nagykövete. 2006-ban aztán (a veje nevén) volt szíves megvásárolni Orbánék pesti lakását. 63 millióért. A nyolc évvel korábbi vételár (563 ezer Ft) száztizenkétszereséért! Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk Madarász Lászlót, aki az Orbán által menesztett Princz Gábor helyét foglalhatta el a Postabank élén 1998-ban. Ezt követően (1999. december 29-én) nyújtott a Postabank Invest Rt. 145 millió forintos hitelt a Szárhegy Dűlő – Sárazsadány – Tokajhegyalja Kft.-nek: tehát a főnök (és a nagyfőnök) saját vállalkozásának.14 S hogy a történet kerek legyen: a következő évben a Postabank cégei részesültek 90 milliós állami támogatásban.15
Ha ez az egész vircsaft nem lett volna súlyosan összeférhetetlen, akkor nem kellett volna titokban tartani. Márpedig titokban tartották: a közvélemény csak 2000-ben, a HVG jóvoltából szerzett tudomást arról, hogy a Magyar Köztársaság kormányfője (a felesége révén) miféle üzleti vállalkozásban vesz részt immáron bő két esztendeje. Ám hogy ezt mekkora odaadással és miféle eszközök igénybevételével tette, arra csak öt év elteltével derült fény, az Élet és Irodalom által prezentált taggyűlési jegyzőkönyvekből. Ezekből napnál világosabban kiderült, hogy a magyar miniszterelnök olyan üzleti megbeszélések aktív résztvevője volt, amelyeken egy magántársaság tagjai azt latolgatták, hogyan juthatnak minél könnyebben és jutányosabban állami javakhoz. Egyértelmű utalások estek a vállalkozásuk számára kulcsfontosságú állami cég vezető posztjaira kinevezett személyek közreműködésére. A miniszterelnök – mintegy a felvetődő igényekre válaszolva – elmondta: óvatosnak kell lenniük (ő többes szám első személyt használt), a szóban forgó állami javak megszerzésére csak darabonként, és csak a választásokat követően lesz módjuk – de akkor igen. Kiderült az is, hogy a társaság egyik tagja, a kormányfő nejének régi barátja – aki a zsákmányul kiszemelt állami cég jogi ügyeit is vitte – személyesen dolgozott a Hegyalja-törvényen. Eszerint tehát a parlamenti jogalkotás is igazodott olykor a kormányfő üzleti vállalkozásának igényeihez!
„Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet” – szólt Orbán elhíresült mondata, amit ő utóbb az államférfiúi mértéktartás megnyilvánulásaként próbált beállítani, mintha a fenti óhaj tényleg a kérésre és nem a kapásra: az állami támogatás – általa e szerint befolyásolható – odaítélésére vonatkozott volna. De mi történt valójában? Ha tetszik, a dolgok Orbán óhaja szerint alakultak: tényleg nem az ő cégük kapta a legnagyobb összeget. Csak a második legnagyobbat! 2001-ben 570-en részesültek vissza nem térítendő szőlőtelepítési támogatásban az adófizetők pénzéből. Ám 40 milliónál többet csupán két vállalkozás kapott: a Royal Tokaji Borászati Kft. 44 millió 636 ezret; a Szárhegy Dűlő–Sárazsadány–Tokajhegyalja Kft. pedig 41 millió 475 ezret. Sokaknak egyáltalán nem jutott a pénzből. Pedig Orbán a későbbi nyilatkozataival rendre azt a látszatot keltette, mintha olyan normatív juttatásról lett volna szó, amit igény esetén a Magyar Köztársaság minden polgára megkap, majd legvégül – és persze kevesebbet – kaphat belőle a kormányfő (neje) is. Holott az ellenkezője történt: a kormányfő (nejének cége) kistermelők tucatjai elől happolt el tízmilliókat úgy, hogy azoknak egy fillér sem jutott. Az illusztris tagokból álló korlátolt felelősségű (és erkölcsű) társaság – a 2001-ben elnyert bő 41 millión fölül – további két alkalommal részesült még szőlőtelepítésre és meliorációra fordítható ingyenes állami forrásból, mindösszesen 64,5 millió Ft értékben.
Külön biznisz volt ezen fölül a szőlőfelvásárlási projekt.
A miniszterelnöki pár cégének első teljes évi bevétele az állami Tokaj Kereskedőház Rt.-től származott 2000-ben, ami 2 703 000 forintot tett ki. Az összeg maga nem túl érdekes, az viszont annál inkább, hogy a tokaji állami cég – az egyéni termelőkön túl – egyedül ettől a társaságtól vett át szőlőt abban az évben. Ám még ennél is érdekesebb a felvásárlásra fordított pénz eredete. Azt ugyanis külön kormányhatározat biztosította: 1,5 milliárdos tőkeemelést elrendelve a Tokaj Kereskedőháznál. Az eset még nagyobb volumenben ismétlődött meg 2001-ben – a választások előtti utolsó szüret idején –, amikor is 2,5 milliárdos újabb állami tőkeemelés történt, egy újabb kormányhatározatot követően. Minden idők legnagyobb szőlőfelvásárlását bonyolította le abban az évben a Tokaj Kereskedőház. Csak aszúból hatszor annyit vett át, mint bármely más esztendőben. E célból „bevezettek egy új felvásárlási osztályt… amivel a gyengébb minőségű aszú megvételére is lehetőséget teremtettek.”16 2000-ben és 2001-ben a szóban forgó állami társaságnak juttatott négymilliárdos összeg jóval nagyobb volt, mint a teljes magyar borágazatnak nyújtott összes állami támogatás. Egész pontosan annak a 63 százaléka. Miközben Hegyalján az ország szőlőültetvényeinek csupán a 6 százaléka volt található. Ám ez a 6 százalék magába foglalta Orbánék szőlőjét is.
A történet azonban még ezzel sem kerek. Az állami tőkeemelés indokaként ugyanis „a termelési biztonság megszilárdítása és a technológiai fejlesztésen keresztül történő piacépítés” szerepelt,17 csakhogy a Tokaj Kereskedőház korántsem erre fordította a pénzt! A 2000-es 1,5 milliárdból 1,2 szőlőfelvásárlásra ment el az amúgy értékesítési gondokkal küzdő vállalatnál, fejlesztésre az összeg töredékét költötték, alig 300 milliót. A következő évi 2,5 milliárdból pedig már csak 150 milliót fektettek a technológiai fejlesztésbe, a többit megint a felvásárlás vitte el. „A négymilliárdos állami tőkejuttatás… tehát távolról se szolgálta a cég technikai-technológiai felzárkózását; a borvidék jövője szempontjából pedig kifejezetten káros volt… konzerválta a… korábban kialakult termelési, felvásárlási viszonyokat… elmaradt a borvidék kistermelőinek felkészítése az új gazdasági környezethez való alkalmazkodásra, az uniós tagságra.”18
Ám a milliárdos állami források eltékozlásának okaként korántsem csak a felelőtlenség játszott szerepet. Tudnunk kell azt is, hogy Orbán kancelláriaminiszterének igen kiterjedt és népes famíliája is e vidéken lakik és gazdálkodik. A számok magukért beszélnek: a Fidesz kormányra kerülését megelőző évben a Stumpf család tagjai még ötmilliót se kaptak a Tokaj Kereskedőház által felvásárolt szőlőjükért. 2000-ben viszont – miután a kormány másfél milliárdot pumpált a cégbe – már 17,7 millió ütötte a markukat. Egy évre rá pedig – az újabb, immár 2,5 milliárdos tőkeemelés nyomán – 30,6 millió! És vajon ki volt a Tokaj Kereskedőház feltőkésítését elrendelő kormányhatározatok előterjesztője? Stumpf István kancelláriaminiszter, személyesen. (Zárójelben: a cég általános vezérigazgató-helyettesét Stumpf Miklósnak, a marketingigazgatót pedig Stumpf Andrásnak hívták.) Végezetül idekívánkozik még egy adalék: a Tokaj Kereskedőház Rt. a négymilliárdos állami többletforrás ellenére 2002-ben már 300 milliós veszteséggel zárta az évet.
A szőlőfelvásárlási projektet ezzel lezárhatjuk, de van itt még egy apróság. 2005-ben a gazdasági minisztériumból ugyanis előkerült egy érdekes adat, miszerint „másfél kilométeres bekötőút építéséhez 12 és fél milliós támogatást nyert 2000-ben a sárazsadányi önkormányzat. A zártkerti bekötőút – amely a 087 és 089 helyrajzi számon szerepel, és a 37. számú főúthoz csatlakozik – vagyis Orbánék szőlőbirtokára vezet.”19
Ezzel válik kerekké ez az émelyítő történet.
Ám ha lehet, még ennél is émelyítőbb a felcsúti földek és a váli vízrendezés históriája. Nevezett földek magántulajdonúak, a beruházás viszont állami pénzből zajlott 1998 és 2002 között. Kell-e mondani: a magántulajdonos az akkori (s a mai) miniszterelnök hitvese. Kezdjük a földvásárlással. Orbán Viktor (papíron: Lévai Anikó) 2001. október 31-én 54 hektárnyi (539 380 négyzetméter) 762,98 aranykorona értékű Felcsút környéki földet vásárolt. Ez eddig rendben volna. A föld árát illetően azonban már van némi gond, mert a miniszterelnök(né) megint csak olcsón vásárolt. Aranykoronánként 8 ezer alatt, miközben a Fejér megyei illetékhivatal kimutatása szerint egy aranykorona akkori átlagára azon a vidéken elérte a 16 ezer forintot.20 De vajon ki adta el Orbánéknak fél áron (mindössze 6 millióért) az 54 hektárt? Bognár Sándor, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt. vezérigazgatója. Akit két éve – már az Orbán-kormány alatt – neveztek ki a szóban forgó állami cég élére. A HKG Rt. ráadásul egyike volt annak a tizenkét állami gazdaságnak, amit Orbán pályázat nélkül privatizált 2001-ben. S vajon ki lett az immár magángazdaság többségi tulajdonosa? Bognár Sándor. Pontosan mikor? Két héttel azután, hogy Orbán(né) fél áron megvette tőle az 54 hektárt.
Mondtam, émelyítő történet lesz – de még korántsem vagyunk a végén. Mert mindössze hat héttel ez után újabb érdekes dolog történt. December 11-én az Országgyűlés roppant magas: 2,7 milliárd forintos címzett állami céltámogatást szavazott meg Felcsútnak és további öt szomszédos falunak, belterületi vízrendezés céljára. (Már ahhoz törvénymódosítás kellett, hogy ezt egyáltalán megtehessék. 2001 előtt ugyanis a tárgyév március 31-ig nyújthatták be a címzett támogatásokra szóló pályázatokat a helyi önkormányzatoknak, és ezt követően döntött róluk a kormány, majd a parlament. Orbánék tehát előrehozták a határidőt, a választások elé, így aztán nem is pályázatok alapján döntöttek, hanem csak „beruházási koncepciók” alapján.)
Ám most jön a java: „A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium a harmincadik helyre sorolta a beruházást az előterjesztésről szóló szakvéleményében. A Fidesz-többség azonban előbb titkosította a parlament szakbizottságában erről folyó vitát, majd a hivatalos előterjesztő, a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium az első helyre tette a váli-völgyi összefogást. Így kapta meg negyven nappal Orbánék felcsúti földvásárlása után az év legmagasabb céltámogatását… második helyre szorítva egy kórház-rekonstrukciót.”21
Az Orbán család vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság adata szerint: a felcsúti vízelvezetésre adott 2,7 milliárdos állami támogatás az abban az évben a költségvetésből hasonló célra fordított céltámogatási keret 90, azaz kilencven százaléka volt! A bizottság jelentésében olvasható ez is: „A támogatás, a vízjogi engedélyt kiadó Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság álláspontja szerint, szakmailag indokolatlan, az Állami Számvevőszék utólagos vizsgálata szerint pedig pénzügyileg erősen túlméretezett volt.”22
S hogy teljes legyen a kép: „Az Orbán-kabinet ugyanakkor 38 önkormányzat hasonló kérelmének elutasítását javasolta, köztük olyan területekét, ahol az árvíz hatalmas károkat okozott. 2001 márciusában árvíz sújtotta beregi települések, Csaroda, Jánd és a többiek hiába kértek, egyetlen fillért sem kaptak belterületi vízelvezetésre. A víz az emlékezetes év tavaszán abban a térségben több ezer házat sodort el.”23
Csupán a kormányfői lokálpatriotizmus kóros túltengéséről lenne szó?
Dehogy! „Ebből a támogatásból vásároltak meg 2001. december 11-én [tehát még azon a napon, amelyiken az Országgyűlés megszavazta a pénzt – D. J.] Felcsút határában egy három hektárt valamivel meghaladó, 84,47 AK értékű földterületet a beruházáshoz tartozó záportározó céljára, mégpedig annak a két nővérnek az egyikétől, akiktől Bognár eredetileg vásárolta a Lévai Anikónak olcsón továbbadott földet. A vételár 10 millió Ft, azaz 118 385 Ft/AK, ami hétszerese az akkori felcsúti átlagos földárnak és tizenötszöröse annak a vételárnak (7864 Ft/AK), amennyiért másfél hónappal korábban Lévai Anikó vásárolta meg Bognár Sándortól az említett földterületet.”24 Ezek szerint a Magyar Köztársaság állami költségvetéséből (önkormányzati áttétellel) történt túlfizetéssel kompenzálták a kormányfő családjának potom áron nyélbe ütött földvásárlását!
Mi jöhet még ezek után? Nézzük: „Csupán a kapubejárókra 1 milliárd 130 millió forint közpénzt költöttek Fejér megye hat településén a Váli-völgy vízelvezetése kapcsán. A térburkolati díszítőkövekkel és az árkok fölötti kocsi-behajtókkal együtt az Alcsútdobozon, Felcsúton, Kajászón, Óbarokon, Tabajdon és Válon megépült bejárók folyómétere átlag 110 ezer forintba került. »A címzett támogatás felhasználása, a pályázat indokoltsága és jogossága nem állapítható meg« – mondta ki az Állami Számvevőszék jelentése. A kapubejárók darabonként félmilliós átlagáron készültek (479 515 Ft), és összesen 2 357 darab van belőlük.
A Váli-víz csekély vízhozamú, keskeny medrű, lassú folyású patak. Az ÁSZ-jelentés szerint mégis 57 kilométernyi burkolt árok épült meg 1 milliárd 182 millió forintnyi közpénzen. Zárt csapadékcsatornára közel 78 milliót (3,3 kilométer), földárokra közel 182 milliót (17,7 kilométer) fordított a kivitelező Viadom Rt.”25
De hát miért ment végbe a magyar adófizetők milliárdjaiból ez az esztelen költekezés? A válasz: „A beruházást végző Viadom Rt. által a Magyar Államkincstárhoz benyújtott elszámolásból megállapítható, hogy a beruházáshoz az Orbán Viktor édesapjának többségi tulajdonában lévő Dolomit Kft. több tízmillió forint értékben szállított murvát, betont és a csapadék-levezető árkok kibélelésére szolgáló betonelemeket. A beruházás utólagos ellenőrzéséről szóló ÁSZ-jelentés rámutat, hogy a támogatás teljes összegének több mint 40 százalékát az árkok áthidalására szolgáló kapubejárók emésztették fel, amelyek ára az eredetileg tervezettet több mint ötszörösen haladta meg. Az Orbán Győző és családja tulajdonában álló Gánt-Kő Kft. honlapjáról pedig megtudható, hogy az e kapubejárókat burkoló… térkő szárított dolomitőrleményből készül.”26
Végül a pont az i-re: „A beruházás befejezését követően a felcsúti földárak a Fejér megyei átlagnál mintegy kétszerte gyorsabb növekedésnek indultak. A Lévai Anikó által négy éve 6 millió forintért vásárolt földterület mai forgalmi értéke – a környékbeli termőföldek átlagárát alapul véve – 34,3 millió forintra becsülhető. Belterületbe vonásuk esetén pedig – amire elhelyezkedésük alkalmassá teszi őket, és amiről Orbán Viktor a bizottság előtt elismerte, hogy volt már rá kezdeményezés… – értékük mai áron elérheti a 400 milliót is.”27
Orbán Viktor apjának cégei, mint az elején láthattuk, ugrásszerű vagyongyarapodáson mentek keresztül fia hivatalviselése idején. A váli beruházás iménti részletein túl álljon itt még két adalék. Az egyik a Dunaferr-ügy. A dunaújvárosi állami vaskohászati cég megújított vezetése 1999-ben 5 évre szerződést kötött a Dolomit Kft. vezetőjével, Orbán Győzővel, évi 140 millió forint értékben. Pályáztatás nélkül. A beszállítóváltás hivatalos indoka az volt, hogy Orbán Győző olcsóbban szállított. Utóbb (megint csak utóbb!) kiderült, hogy a dolgot egy könyvelési trükkel lehetett így beállítani: a kormányfő apjának a köve azért volt papíron olcsóbb, mert az árába nem számították be a szállítás költségét: azt külön számlázták…
A másik az autópálya-építés ügye. Szállított-e követ a miniszterelnök apja az állami nagyberuházásokhoz? A fia szerint nem. Mert ő lebeszélte erről: „Ez egy nagyon nehéz beszélgetés volt egyébként. Tehát ő nem értett ezzel egyet, de aztán végül azt mondta, hogy biztosan vannak olyan összefüggések, amiket én jobban látok, mint ő, és akkor ezt elfogadta. És onnantól kezdve ő nem vesz részt. Tehát minden, ami ezzel ellentétes hír, az légből kapott, üres vádaskodás” – jelentette ki a kormányfő 2001. augusztus 28-án a Magyar Televízióban.
Nézzük, mi történt valójában. „Az autópálya-építésre felkészült az Orbán-bánya is. Az olcsó sztrádatöltő anyag beszállításához a szülők és a testvér bányacége, a Gánt-Kő Kft. megszerezte a bányászati jogot egy várpalotai… önkormányzati képviselő… földterületére. Ám a készülő botrányból a miniszterelnök kérésére kimenekültek [idáig stimmel]: a bányászati jogot 2001 februárjában átruházták a papa vezette bányacég kereskedelmi igazgatójának betéti társaságára [erről már nem beszélt a fiú]. Így a startpisztoly eldördülése után fergeteges tempóban kezdhette meg a kőbeszállítást az elsőként elindított nagyberuházás, az M7-es autópálya felújításához. A pályázat nélküli kiválasztással felkért Vegyépszer–Betonút páros alvállalkozójának, a felcsúti Femol Kft.-nek az alvállalkozójaként.”28
Persze ez sem derült ki azonnal. „A Vegyépszer és a Betonút Rt. által alkotott Magyar Autópálya Konzorcium sokáig titkolta a sztrádaépítésben résztvevő 450 alvállalkozó névsorát… A Femol Kft. neve nem mondott semmit, egész addig, míg ki nem derült: a miniszterelnök a focimezén viseli a cég logóját…”29 És kiderült még valami. Az Orbán Győző alkalmazásában álló kollégának átpasszolt vállalkozás, a Bányaker 100 Bt. „az engedély jogerőre emelkedése előtt kezdte meg a beszállítást. Az engedélyezett mennyiséget idő előtt kitermelték. Amikor ez nyilvánosságra került, hetekig állt az építkezés! A szabályos engedélyre vártak, miközben az M7-es szájában tétlenül állt a konkurens cég kipróbált bányája Polgárdiban. Nem vették igénybe, inkább kivártak, míg a hivatalok soron kívül az orvbányászattal megkezdett kitermelésre nyomják a pecsétet.”30
Folytathatnánk még egy ideig, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy határozott igennel felelhessünk a föltett kérdésre: az Orbán família 1998 és 2002 közötti intenzív vagyongyarapodása a miniszterelnöki pozíció gátlástalan fölhasználásával történt. A néptől kapott közhatalmi mandátummal súlyosan és nagyon tudatosan visszaélve. Olyan tudatos elvetemültséggel, amelyhez foghatót hiába keresünk a többi magyar kormányfő esetében.
Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy Orbán Viktor korrupt miniszterelnök lett volna. A korrupció a fenti dolgokhoz képest szimpla ügy. Ott az történik, hogy a hatalom birtokosa részrehajló döntést hoz. Amellyel nem a köz érdekét szolgálja, hanem valakinek a magánérdekét, akitől cserébe ellenszolgáltatást fogad el. Nem tud ellenállni a hatalom környékén jelentkező kísértésnek, meginog egyszer, kétszer, háromszor – s aztán már maga is keresi az alkalmakat.
Orbán esetében nyilván nem erről van szó.
Hanem valami egészen másról: valami sokkal súlyosabb és sötétebb dologról.
Hogy pontosabban miről, arra csak a fideszes pártfinanszírozás mechanizmusainak megismerése deríthet némi fényt.
Orbanisztika haladóknak bejegyzés elolvasása

A klasszikus autós téma, azt a heverő irgalmát!!!

41 hozzászólás Írta zuzzer 2 hete
Néha ez ügyben is elönti a kaki az agyamat, aztán jövök ide, írok, anyázok és magamhoz térek. Egyszerûen nem megy a fejembe, hogy vezetéstechnikai szempontból hol állt meg az evolúció, azaz inkább az, hogy én miért folytattam a fejlődést, holott néhány embertársam megállt valahol az első forgalomban töltött oktatási óra szintjén.
 
Örök fájdalmam, a körforgalom. Èn úgy tanultam és utána is néztem, a dolog nem változott; bemegy körforgalom és megy, majd annál a kihajtónál indexel JOBBRA (nem a UK-ben vagyunk), ahol a körforgalmat elhagyni szándékszik. Ha ez ez első, akkor már jobbra indexelve is be lehet menni.
 
Ehhez képest a tücskök, vazze, indexelnek állandóan balra. Erre eddig ezeket a válaszokat gyûjtöttem kollégáktól a “mi a fészkes fenéért indexeltek balra???” kérdésemre: “há mer bemegyek a körforiba… jaaaaa… nem kell balra indexelni??? Akkor majd nem fogok mától”. Verzió kettő: “há mer jelzem, hogy körbeforgok…. jaaaaa….nem kell???? Akkor is csinálom, mert majdnem mindenki asziszi, így mûxik”.
 
Ehhez képest Zuzzerpajtit a napokban is majdnem eltiporta egy atomtudós. Nézek ki a fejemből, látom jön be, jelez balra mind a háborodás, hát akkor most valszeg körbemegy. Zuzzer meglódulna, hogy a külső körfogalmi sávba csatlakozva egyből elhagyja a körforgalmat az elsô lehetôségnél, tehát index jobbra ki. Erre mi történik??? Tücsök vazze vadul húzza bele a gépét az enyém oldalába, TOVÁBBRA is balra indexelve.
 
Ilyenkor azért elhagyom az agyam és a jólneveltség diszkrét bája is üstöllést lepereg rólam. Becsúszott elém miután vészfékeztem, én meg mentem mögötte és a nemi szervemet kivéve minden kiálló részemmel jeleztem, hogy mit gondolok róla, meg a vezetési tudományáról. Ne titkoljuk, ez Mo-n dettó.
 
Másik neuralgikus pont az autópályára való fel- és lehajtás esetei, szintén országfüggetlen.
 
Agyam elhagyom, mikor már 5 km-el a lehajtó előtt 80-ra mennek le, csúcsforgalomban és mászhatunk mögöttük, mert majd ő eccer le akar menni. Agyhalál.
Másik verzió, az még cifrább. Felhajtás autópályára. Nos ezt úgy adják elő, hogy odaóvakodnak 60 km / órás sebességgel, lassítanak (miért???????) és felhajtanak, ha tudnak. Ha nem, akkor meg MEGÁLLNAK vazze, feltartva mindenkit és mindenkit arra kényszerítve, hogy halál megvető bátorsággal kelljen beevickélnie a pályára, mert esélye sincs felgyorsítani.
 
BAZME! Az a pedál nem véletlenül van a gázról elnevezve, lehet nyomni is! Könyörgöm, nem lassítani kell a gyorsítósávon nem létező auto nélküli szakaszt keresve, hanem oda kell neki lépni, felvenni kábé a külső sáv sebességét és belépni a forgalomba. Ezt hogy kéne a fejükbe verni….
 
Egy igazi tücsökség, országfüggő. Ezek lassítanak lefelé 30-ra a városban, ha zöld a lámpa…. Ez általános és őrjítő. Nem az a lendület hajtja, hogy hátha átférek még, hanem hogy most már biztos piros lesz….
 
Lévén elég sportosan vezető ember, ez a világ és ezek a jogosítványt csak fényképen kapott vezetőspílerek ledegradálják nekem minden nap a vezetés élményét.
 
Aki nem tud, nem akar, nem mer, meg se próbál, az kérem NE vezessen! Kapaszkodni a buszon is lehet, nem kell ahhoz kormánykerék. Köszönöm! J
A klasszikus autós téma, azt a heverő irgalmát!!! bejegyzés elolvasása

Nyílt levél embereknek!

209 hozzászólás Írta zuzzer 2 hete

Kizárólag embereknek! Azok, akik csak darwini értelemben tekintik magukat annak, ennél tovább ne olvassanak.

Sok sok nicknevek, ott a blogtér rónáin.... Kérlek titeket, jöjjön meg a ti eszetek, legyen meg a mi akaratunk és hagyjátok ezt abba.

Magam részéről ezennel elnézést kérek létezésemért, ha ez kell, de mindannapi mocskotokat ne öntsétek ide nekünk.

Csináljatok amit akartok, de kérlek titeket, NE osszátok meg gondolataitokat velünk, értelmesebb és normálisabb emberekkel.

Mégegyszer, szívesen kommunikálok és kommunikálunk akárkivel, blogteres, mittoménmilyen előéletűekkel is, de a céltalan, vagy már a nagy visszavágások mesterétől is kínos színvonalú riposztoktól, asszóktól legyetek szívesek minket megkímélni.

Ott a privát, az emilt, az akármi.

Nyújtom a kezem, ne rúgjatok bele, legfeljebb be, mert az legalább másnapig kellemes.

SENKIVEL!!! Semmi bajom nincs, nektek se legyen egymással, maradjunk együtt normálisak.

Köszönöm.

Nyílt levél embereknek! bejegyzés elolvasása

A rémhírterjesztő dilemmája

17 hozzászólás Írta zuzzer 3 hete

Há vazze, erre most mit mondjak?

Menti mindenki a pénzét, ahogy tudja, én még néhány emberrel meg is vitattam a dolgokat, megosztottam a véleményem, erre.... ma reggel úgy ébredtem mint Dracula. Derékból ültem fel tágra nyitott szemekkel, mert az ébredezés pillantában rájöttem, hogy nem álom, elfelejtettem, hogy nekem is van némi mogyoróm Agyarlanden mindenféle elfekvő számlákon!

Nem mintha a család a küszöböt rágná utána, ha Viktorsógor és tolvajbandája tovább gyengítené az értékét, azért nem hagyom ott nekik a lét. Mentem is fel ING, meg ilyen bankok szájtjaira, naivul letöltöttem a papírokat.... aztán valami százasszöget ütött a fejembe.

Vajon, hogy lehet úgy átutalást indítani, hogy a kitöltendő űrlapon nem kérdezik, hogy hová menjen a lé?!

Már a bankárok is megőrültek?????

Ja és lehet engem is bemószerolni Girófaszom-Tuggya Kinél, mert rémhírterjesztő vagyok. Meneküljön ki merre lát, van egy halom bank a határokon túl is.

A rémhírterjesztő dilemmája bejegyzés elolvasása

Exponenciális ütemben hülyülök, vagy nem?

27 hozzászólás Írta zuzzer 3 hete

Nagyon valószínű, hogy az az öreg fazon a tükörben reggelenként az én vagyok....

Nincs mese, az idő vasfoga elrepült felettem, legalábbis manapság soxor érzem ezt, persze azért még nem annyira a fizikai értelemben, hanem, mert olyan dolgokat tapasztalok, hogy akár azt is idézhetném néhai nagyapámtól, hogy „hát.... ezek a mai fiatalok!”.

Ezzel például arra célzok, hogy tényleg úgy látom és komolyan is gondolom, hogy a kislányom 5-es korában (10 éves) olyanokat tanul a suliban, hogy komoly fejtörést okoz nekem vele, ha valami kérdése van, mondjuk matekból. Nos ez egy jól ismert érzés szerintem mindenkinek, valahogy úgy tűnik, hogy exponenciális ütemben gyorsul a világ körülöttünk, lassan a 6 hónapos magzatoknak is van emilcíme.

Más oldalról viszont olyat is tapasztalok, ami nem kóser. Unokahugi volt nálunk, aki jelenlegi állapotában 16 éves. Nem mondom, hogy én abban a korban tudtam volna mi szeretnék lenni, volt viszont egy terebélyes listám a biocsipben arról, hogy mi NEM szeretnék lenni. Így aztán néha tanultam is egy kicsit, hogy valamiféle elfogadható osztályzataim legynek, hogy valahová majd jelentkezhessek továbbtanulni. Mint tudjuk, az a legkellemesebb módja a jövőről való gondolkozásnak, hogy nem gondolkozik rajta az ember, mert még előtte x év iskola. Nos így gondolkoztam én, megyek valahová, ahová felvesznek, addig se kell azon agyalni, hogy tűzoltó legyek-e vagy vadakat terelő juhász. Aztán meg úgyis mindegy, az ember csak észreveszi milyen végzettséget szerkesztettek az oklevelébe, tehát ismét nem kell gondolkozni mi legyen.

Az unokahugi azonban szerintem semmit nem csinál és csinált. Abszolúte semmit, pedig az anyja elküldött vele egy szakajtó könyvet, hadd tanuljon, hiszen a suli dolgozatokkal indul 2012-ben. No, ha a kis feleségem nem áll az ő és a saját sarkára, esküszöm az se ment volna be, hogy a „Föld az egy bolygó”.

Mellesleg, teljesen megdöbbentem mit tanítanak földrajzból Mo-n 16 éveseknek szakközépiskolában. Olyanokat, hogy ha a 10 éves lányom nem tudna összerakni 15-20 értelmes mondatot a témáról, hát a Jenyiszejnek mennék. Volt egy pár oldalas leírás a saját bolygónkról, a kedves meg ott elakadt rendszeresen, hogy a „Föld a Nap körül kering.... kering....”. Szal mind a szöveg színvonala óvodás volt, arról meg, hogy a leányzó magától mit tud mint tudást felvonultatni a planétáról ahol lakik, hát az .... mondjuk így, kevés. Gondolom ez nem egyedi jelenség, olyanokat olvasok néha a fércbukon, hogy kaparom magam. Szerintem alakul már Mo-n egy újabb elveszett nemzedék.

Más oldalról meg ott az a mindent elsöprő „lelkesedés”, hogy elmentem valahová, vazze, legalább szétnézek, vagy úgy csinálok, mintha szétnéznék. Itt volt 3 hétre, vittük is magunkkal ide-oda, de semmi sem érdekelte igazán, a kajákat az éttermekben épphogy megkóstolta, a kétheti buszbérletet csak akkor használta, ha kiparancsoltuk a házból.

No mindegy, lényeg a lényeg, öreg lokomotív vagyok már én az eccer biztos.

Exponenciális ütemben hülyülök, vagy nem? bejegyzés elolvasása

A halhatatlan Munyóka és a retinám összefüggései

51 hozzászólás Írta zuzzer 3 hete

Halhatatlan Munyóka már ki tudja hány hete halhatatlan és lassan beleég a retinámba. Ott feszít a képernyő tetején és nem mozdul, blogterelvtárs odateremtette mint vezérposztott eccercsak most pedig alkalmunk van ùjra és ùjra megérteni, hogy Munyóka olyan mint az anyag, legalábbis nem vész el.

Minden tiszteletem a poszttulajdonosé és minden tiszteletlenségem a site karbantóé. Félek Munyóka most már örökre velünkmarad, ùgy mint egykori említésre sem méltó posztom Puncikáról, ami szintùgy ott díszelgett legalább egy hónapig a csùcson.
 
Munyóka, kedvellek, már azt is elhiszem, hogy halhatatlan vagy, de most már legyen inkább pumpa! Lécci ne vegyél be több vitamint.
A halhatatlan Munyóka és a retinám összefüggései bejegyzés elolvasása

Sanyarù leltár

81 hozzászólás Írta zuzzer 3 hete

Ahogy manapság elnézem, vagyunk itt a blogtéren vagy 150-en, persze, ha pozitív szemlélettel számolgatok.

Ebből a “hatalmas” számból van
-          20 hittérítő
-          20 ember, aki néha ír is valamit, valamiről
-          20 toprongy, aki bármely blogba belerondít
-          20 egyéb idióta, aki talán még a saját anyjával sem képes normális hangnemben beszélni, nem hogy kommentelni
-          20 néha betérő kommentelő, vagy posztoló félig-meddig “vendégmûvész”
-          10 filmeket áruló majom
-          10 bármit áruló majom
-          20 szélsőjobboldali
-          10 szélsőbaloldali
 
Ezt azért egy pár évvel ezelőtt nem gondoltam volna.
Sanyarù leltár bejegyzés elolvasása

Hoffmannak az a keresztneve mint anyósomnak. Mondjam még?

52 hozzászólás Írta zuzzer 3 hete

Azaz, kell-e vajon mást mondanom, elég-e ez a meglehetősen távoli párhuzam?

Most olvasom, hogy "az a" Rózsa éppen valami pápai faszkalapságot olvastat fel az iskolákban. Először is nagyon remélem, hogy csak a felnőtteknek kell ezt a szart elszenvedni, mármint a tanároknak. Másodsorban egyszerűen nem értem. Akkor már miért nem Hofi Géza valamelyik művét olvassák fel, azon is lehet röhögni.

Olvasgattam - bevallom, hogy itt-ott -  a híreket erről a fantasztikus oktatási reformról és új törvényről, szóval volna néhány tiszteletteljes kérdésem. Valós kérdések, eddig még lusta voltam részletesen tájékozódni.

1. Télleg kötelezővé válik az agyzsibbasztás? Értem ezalatt a hittant, vagy ehhez hasonló állatságot.

Ha ez így van, akkor az örök kérdésre a válaszom most már nem 99%-os, hanem a szavazatok összeszámolása után már 100%-ban biztos vagyok, hogy haza nem települök. Amíg a gyerekek iskolás korúak, addig 1999%, hogy nem. A világ előrefelé halad, kivéve az Ámérikái Egybesült Állatokat és Agyarlandet. Az agymosást már majdnem mindenütt tiltják, arról meg már nem is beszélnék, hogy hol lenne itt akkor a pártatlanság és vallásszabadság. Milyen hittant, vallást oktatnának? Vallás van annyi mint égen a csillag, van elég szarházi az emberek butítására.

2. Télleg nem engedik az alapítványi, vagy egyéb alternatív oktatási módú iskolákat működni?

Persze, majd az új alkotmány mellé balról kiakasztják I. Viktátor képét, jobbra meg a Jó Boldogságos Szűz (höhö..) képét és a magyar nép szíriuszi származása is tananyag lesz.

Én aszondom csókoljon ennek a vén banyának és slepjének kezet a két hete éhes vacogó krokodil.

Hoffmannak az a keresztneve mint anyósomnak. Mondjam még? bejegyzés elolvasása

Mit hozott a Télapó?

26 hozzászólás Írta zuzzer 1 hónapja

Szasztok Arcok!

Mit hozott nektek a Télapó? Nekem sokmindent, többek között egy koktélos minikönyvtárat, van benne 8x kis könyv, mindegyik egy halom jó kis koktélrecepttel.

Ma reggel fel is kerekedtünk az asszonkámmal, hogy feltöltsük a családi italszekrényt mindenféle exotikus és standard alapanyaggal. Ennek folyományaképpen pedig éppen Diabolo Rosso-t kortyolgatok, jó kis bordó színe van, de mivel hagytam magam meglepni, fogalmam sincs mi van benne. Mondjuk a bacardit az érzem :)

Van egy olyan homályos érzésem, hogy ez az évvége elég homályos lesz nekem, ha így fojtatom, pedig így fogom :)

Ma reggel amúgy jó kis családi hagyományként (sajna...), már megint az ügyeleten kezdtünk, a cicaügyeleten, mert tegnap Cirmi típusú scwytzi harcimacskánk érdekes sormintát hányt a nappaliban, meg ment szegény jószágnak a hasa. Mindenetre az orvos szerint nincs nagy baj, reméljük igaza lesz.

Aztán mentünk piakörútra és egy szuper kis olasz vegyesboltban - La source de Salami - meg is vettünk mindent, tequila, cointreau, bacardi és egy halom ilyen-olyan szirup, miegymás.

Onnan meg mentünk a macsesznek venni valami izét, amibe be lehet csomagolni a tablettákat, amit kapott. Nekem már nem volt energiám, szal leültem egy gyors kávéra - ha már Évi kávézója messze van - és ismételten megállapítottam magamban, hogy mi lenne az, ami nagyon hiányozna az itteni életből. Az udvariasság.

A fickó, aki egy Migros szeles előcsarnokában árulta a kávét és egyebeket - az egyik nem túl kurrens munka errefelé - olyan jókedvvel és szakmai percizitással dolgozott, hogy örömmel ült le az emberfia, nemcsak a kávé, de a cset kedvéért is.

Tegnap megépítettük Hófederert Bencével, a fénykép készülte óta elkezdett jobbra dűlni, mintha szerválni akarna.


 

Mit hozott a Télapó? bejegyzés elolvasása

Miskolcon "Panama" típusú villamosok fognak közlekedni!

18 hozzászólás Írta zuzzer 1 hónapja

Olvasom már megint, hogy szülővárosomban ismét baj van a villamostenderrel. Mondjuk a közbeszerzési törvényhez nem értek, a politikai vonulatot nem szeretném túl sokat boncolgatni, de valamit itt szakmai alapon nem értek, a megjelentek alapján.

Szerény személyem szerénytelenség nélkül állíthatja, hogy volt már egy pár projektem, ami lehet talán veri is ezt a villamosprojektet értékben és komplexitásban, bár elismerem nem vagyok közlekedésmérnök, szal annak a szakmának a nehézségeit csak távolról ismerem. De!

Hogy lehet az, hogy a projekt szervezet, projekt vezető nem képes kidolgozni egy olyan árazatlan költségvetési kiírást, ami alapján össze lehetne hasonlítani néhány ajánlatot?? Már régen picsán rúgtak volna, ha ezredszer kellene valamelyik tenderem visszatapsolni.

Mi az, hogy olyan ajánlatot egyáltalán befogadnak, ahol nincs 90%-ban, vagy legalább jellegében totálisan egyenértékű referenciamunka??? Ilyet még a világ nem látott. Dolgozik ezen a projekten valaki, aki látott már ilyen melót közelről???

Mellesleg, mi az, hogy gyanúsan alacsony karbantartási költségeket ajánlott meg valamelyik ajánlattevő? Bazme, ha korrektül le van fektetve mit várunk el egy cégtől, mit kell utána mint karbantartást biztosítania, ki nem szarja le, ha saját magát vágja át a palánkon egy alulbecsült ajánlattal?!

Szerződés kérdése a dolog, mi például max eccer rákérdezünk, hogy "normális vagy vazze?" aztán ha köti az ebet a karóhoz hogy a tendert megnyerje, hát így járt. Szervizelheti a cuccost éveken keresztül nulla profitért. Ő baja, minket a szerződés és a tengernyi ügyvéd megfelelőképpen megvéd.

Hogy lehet az, hogy nem ismernek egyetlen projekt ajánlat összehasonlítási módszert se, ami alapján fel lehetne sorakozni a döntés mögött, miszerint ez nyert és ezért?

Gondolom a mocskos korrupció miatt már megint. Gondolom, mert a mocskos korrupció miatt már megint agyatlan atomtudósokra bízták egy projekt levezénylését. Gondolom azért, mert már megint olyan munkát szeretnének majd átvenni, mint a belváros "felújítása" volt. Azon például minden évben csikarom magam ha otthon járok; esik szét az egész egy-két évvel az átvétel után. Mert hol az extra beton és meló?

A sok szarházi maroktartó korrupt idióta zsebében.

Miskolcon "Panama" típusú villamosok fognak közlekedni! bejegyzés elolvasása
Előző oldal Következő oldal